Ahogy közelgett a hajbeültetésem időpontja próbáltam átgondolni a
műtét utáni teendőimet, hogy a leggördülékenyebben történjen a felépülés.
Ideges nem voltam a közelgő beavatkozás végett, talán a legjobban a hajam
rövidre vágása frusztrált.
Mivel mindig a hosszabb hajat részesítettem
előnyben, kicsit idegenkedtem ettől, de hogy szoktassam magam, a műtét előtti
egy-két hónapban egyre rövidebbre vágattam, és a műtétig egészen megbarátkoztam
vele. Közvetlenül a beavatkozás napja előtt érkeztem haza külföldről, így nem volt
sok időm agyalni a műtéten.
A legnagyobb megrázkódtatást talán a hajnali kelés
jelentette, a szervezetem gyakorlatilag teljesen alkalmatlan a koránkelésre, és
a dolgot még jobban súlyosbította, hogy aznap nem ihattam koffein tartalmú
italt. Szerencsére a műtétet végző csapat fittebb volt nálam, kedvesen
fogadtak, részletezték a műtét menetét, majd néhány perc pihenő után kicsit még
vágtak a hajamból, majd elkezdődött a műtét.
A folyamat első részében eltávolítják
a graftokat, előbb a jobb fülem fölötti felületről, majd hátul a tarkótájékról,
és végül a bal oldalon. Így egyenletesen oszlik el a donorterület, és nem marad
látható helye. Az érzéstelenítő injekciók kissé kellemetlenek voltak, magából a
beavatkozásból viszont nem sokat éreztem. Oldalanként tartottunk egy rövid
szünetet, ami jól esett, mert a mozdulatlan fekvés eléggé megviselt. A műtét
elején kissé szédültem, de ez egyre csillapodott. A csapat végig nagyon kedves
volt, jól elbeszélgettünk, így gyorsan telt az idő. A graftok kivétele után
tartottunk egy hosszabb szünetet, amikor elfogyaszthattam a korábban rendelt
ebédemet, és egy kicsit pihenhettem.
Közvetlenül a hajbeültetésem után |
Ezután nagyobb lelkesedéssel álltam neki a
folyamat második felének, mert tudtam, hogy a nehezén már túl vagyok. A
hajszálak behelyezésénél már sokkal kényelmesebb, félig ülő pozícióban
helyezkedtem el, közben lehetőségem nyílt a filmnézésre, és itt már a
beavatkozás is lényegesen kevésbé volt kellemetlen. A második szakasz nagyon
gyorsan eltelt, a kezdeti szédülés is elmúlt, a kedélyállapotom is lényegesen jobb
lett. A hangulat végig nagyon baráti volt, abszolút nem volt feszült kórházi
légkör, a műtétet végző csapat nagyon figyelmes volt, és ügyeltek rá, hogy a
lehető legkevésbé viseljen meg a beavatkozás.